A McKenzie torna egy nemzetközileg elfogadott eljárás, amit hivatalosan McKenzie módszernek, vagy Mechanikai Diagnózis és Terápia Módszernek (MDT módszer) hívnak. A Robin McKenzie új-zélandi gyógytornász által kifejlesztett manuálterápiás technikát már több mint 30 éve oktatják és alkalmazzák világszerte. Ezzel a módszerrel főként a nyaki és ágyéki gerinc porckorongsérv-kezelésével kapcsolatban lehet találkozni, de napjainkra már egyértelművé vált, hogy nem csak a gerinc esetében, hanem az egész mozgásszervrendszerben található valamennyi ízület kezelésében alkalmazható.
A McKenzie gyógytornának számos előnye van
Nagy előnyt jelent a módszer alkalmazásakor, hogy a páciens részletes, de egyszerű kivizsgálása során felmérik a mozgás hatékonyságát és az egyénre szabott gyakorlatokkal az öngyógyítás, önkezelés kulcsát adják a kezébe.
Kulcsfontosságú, hogy itt soha nem egy előre meghatározott, kész gyakorlatsorról beszélünk (ezért nem is kivitelezhető csoportos formában), hanem speciális, egyéni, személyre szabottan meghatározott mozgássorról, amivel a kívánt hatás elérhetővé válik.
A terápia elve, hogy ha bizonyos mozgások vagy testtartások fájdalmat okoznak, akkor azok egyes mozgásokra, ismétlésére meg is szüntethetőek. Mik azok a mozdulatok, tartások, amelyekkel a fájdalom mérsékelhető – ez minden páciens esetében eltérő, így csak részletes vizsgálat után határozható meg pontosan az a gyakorlatsor ami megoldást jelenthet, és amivel a terapeuta időszakos kontrolljai mellett az érintett a saját otthonában kezelheti majd magát.
Miként zajlik a vizsgálat?
A McKenzie torna alapját adó vizsgálat alkalmával célzott kérdéseket és különböző mozgásos teszteket végeztetünk a páciensekkel. Ennek során:
- felmérjük, hogy a fájdalom milyen mozdulatok, testhelyzetek esetén jelentkezik, annak a nagysága hogyan változik
- felismerjük azon eseteket, ahol nem a gyógytorna, illetve a manuálterápia lesz a megoldás, hanem más szakellátás jelenthet enyhülést a panaszaira
- a kérdésekre adott válaszok alapján olyan hipotézist állítunk fel, ami behatárolja, hogy milyen irányú célzott mozgás segíthetne, ezt a hipotézist teszteljük is,
- meghatározzuk azt a mozgásmintát, ami javulást hozott és ennek alapján adunk a páciensnek házi feladatot.
A vizsgálat során elvégeztetett mozgás tesztek alkalmával figyeljük, hogy az adott ízület egy bizonyos irányú ismételt mozgására, vagy kitartott statikus helyzetére hogyan alakul a fájdalom és mekkora a kivitelezhető mozgástartomány. Már az első vizsgálat és tesztelés során is alakulhat pozitívan a fájdalom mennyisége és minősége, mérséklődhet a kisugárzó panasz. A gyorsan ható fájdalomcsillapító módszernek az eredményeképpen a páciens aktív a fájdalom menedzselésében, emiatt a manuálterápiás módszerek közül ez aktív módszernek minősül.
Milyen csoportjai vannak a pácienseknek?
A vizsgálat függvényében a mechanikai fájdalom esetében a pácienseket három alkategóriába soroljuk:
- Derangement szindróma – ebbe az alkategóriába tartoznak a legtöbben. A mechanikai akadály valódi, akadályozza az ízület elmozdulását és fájdalmat generál. Ilyen a gerinc esetében a porckorong kiboltosulása, sérvesedése, a csípőízületnél és vállízületnél az ízületet alkotó összetevők mechanikai akadálya. A fájdalom lehet lokális, de ki is sugározhat. A tünetek jelentkezhetnek időszakosan, vagy lehetnek állandóak, mutathatnak napszaki ingadozást, illetve befolyásolhatja őket a testhelyzet, vagy a végzett tevékenység is. A vizsgálat során megfigyeljük azt is, hogy mik azok a repetitív (ismételt) mozgások, amelyekre csökkennek vagy megszűnnek a tünetek és nő a mozgáspálya.
- Diszfunkciós szindróma – a fájdalmat ezekben az esetekben hegesedés, szöveti károsodás, összetapadt vagy adaptívan megrövidült lágyszövet mechanikai deformációja hozza létre. A tünetek általában 8-12 hete fennállnak, a fájdalom jellegzetes: mindig időszakosan és a mozgáspálya végén jelentkező. Az ismételt mozgás iránya a kezelés során mindig a fájdalmas végpont iránya lesz, mert az a célunk, hogy az ismételt mozgások eredményeként a deformált szövetek vissza tudják nyerni az eredeti állapotukat.
- Poszturális szindróma – a normál lágyszövet mechanikai deformációja miatt alakul ki a fájdalom, mert az ízület körüli struktúrák tartósan véghelyzeti terhelést kapnak. A fájdalom gyakran megszűnik akkor, ha a páciens más pozíciót vesz fel. A kezelés alkalmával a páciens megtanulja, hogy miként tudja elkerülni a tartós statikus helyzeteket.
- Egyéb – a nem mechanikai szindrómák alcsoportja, ahova olyan problémák tartoznak, mint a gerinccsatorna szűkület, egyes sérülések utáni állapotok, keresztcsonti, csípőízületi problémák, vagy a krónikus fájdalom szindróma. Ilyenkor nem a McKenzie módszer lesz a megoldás, hanem más fizioterápiás vagy manuálterápiás módszer.
Mikor érdemes a McKenzie tornát alkalmazni, milyen gyors a hatása?
A McKenzie torna nagyon hatékony a gerincsérv, valamint a derékfájás terápiájában, de sikeresen alkalmazható a nagyízületek mechanikai problémája esetén is. A kezelés időtartama sok tényező függvénye: egyén és problémafüggő, de jellemzően már néhány kezelés után is érezhető a javulás.
A hatása függ a gyakorlás rendszerességétől, valamint az egyéni állapottól. Felgyorsítható a gyógyulási folyamat akkor, ha a McKenzie módszert más manuálterápiás módszerekkel alkalmazzák.
A McKenzie torna megoldást nyújt mind a friss, mind pedig a régebbi gerincbántalmakra és olyan esetben is javasolt, amikor még nem alakult ki porckorongsérv, csak a porckorong kiboltosulása van jelen.
forrás: sherlockrehab.hu